Joe Biden, az Egyesült Államok regnáló elnöke bejelentette, hogy ismét a rajtvonalhoz áll a 2024-es elnökválasztáson. Bár korábban többen is azt spekulálták, hogy a jelenleg 80 éves demokrata elnök nem fog még egy ciklust vállalni, most már biztos, hogy a demokrata előválasztás csupán formalitás lesz. A Republikánus Párt előválasztása azonban annál izgalmasabbnak ígérkezik.
Ugyan a második világháború óta mindössze négy elnök veszítette el az újrázáshoz szükséges választást (legutóbb Donald Trump, előtte az idősebb Bush, Jimmy Carter és Gerald Ford), Biden nem dőlhet hátra az inkumbens jelöltek nyugalmával. A népszerűségi mutatók szerint a ciklusa harmadik évében járó elnöknél csak Donald Trump volt népszerűtlenebb ugyanabban az időszakban. A Republikánus Párt így jogosan érezheti, hogy ismét eljött a Fehér Ház bevételének ideje. A januárban kezdődő előválasztáshoz közeledve egyre többen jelentkeznek be a republikánus elnökjelöltségért. Továbbá a párt számos esélyesnek tartott tagja lebegteti indulását.
Az esélyesek
Donald Trump
A 2020-ban súlyos vereséget szenvedő, botrányhős exelnök visszatérésre készül. Trump emlékezetes módon már a 2020-as választási vereség eredményeit sem akarta elfogadni, elnöksége pedig az Egyesült Államok történetében példátlan zavargással egybemosva ért véget.
A volt elnök szavazóbázisát azonban sem a bukás, sem a szexuális zaklatások vádjai, sem az azóta történt vádemelések nem ingatták meg. Minden felmérés szerint vezeti a republikánus jelöltek népszerűségi listáját. Egyelőre párton belüli ellenfelei is kímélik, komolyabb kritikát egyik jelölt sem fogalmazott meg vele szemben, bár ebben az is szerepet játszhat, hogy legfőbb potenciális kihívója, DeSantis még nem jelentette be indulását. Exelnökként jelentős kampányinfrastruktúra áll rendelkezésére, jelentős stábbal rendelkezik az előválasztás kulcsfontosságú államaiban, maga mögött tudhatja a párt számos befolyásos tagjának támogatását, és nem mellesleg bőséggel tudja égetni a pénzt kampányára.
Azonban így sem tudhatja még zsebében a GOP jelöltségét. 2016-hoz képest, amikor Trumppal szemben nem alakult ki egységes front a párton belül, most fennáll annak a lehetősége, hogy a pártot Trump ismételt ámokfutásától megőrizni kívánó jelöltek egy valaki mögött egyesüljenek. Nem mehetünk el amellett sem, hogy párton belül is sokan Trumpot hibáztatják, amiért a 2022-es választásokon elmaradt republikánus áttörés. A félidős választásokon számos trumpista jelölt indult kulcsfontosságú államokban és körzetekben, gyakran alulmaradva, miközben elemzők szerint egy mérsékeltebb republikánus eséllyel hozta volna a körzetet. A demokraták sikeresen kovácsoltak mindig bevethető mumust Trumpból és követőiből, így a párt tagságának azt is mérlegelnie kell ki képes a radikálisokon kívül, a szélesebb jobboldali és centrista szavazókat is megszólítani, ez pedig nem Trump.
Emellett bár úgy tűnik saját rajongóit nem ingatta meg a New York-i vádemelés, azonban a folytatódó perek elég bizonytalan republikánust győzhetnek meg arról, hogy új, tisztább jelöltet válasszanak, akkor is ha Trump előző elnökségét sikerként könyvelték el.
Ron DeSantis
Florida kormányzója 2018-as megválasztása óta az amerikai alternatív jobboldal egyik kedvence lett. 4 év alatt az USA legnépesebb billegő államát stabil piros színekbe öltöztette, míg 2018-ban alig 0,4 százalékkal előzte demokrata jelöltet, addig 2022-ben már majdnem 20 százalékot vert ellenfelére.
Ezt a győzelmet nem kis részben a floridai latinamerikai szavazóknak köszönhette, akik meglepő arányban választották őt, a megszokott demokrata jelöltettel szemben. Sikeresen használta ki, hogy a demokraták magától értetődőnek vették a latinamerikai szavazatokat, sőt egy kubai származású alkormányzójelölttel vágott neki a választásnak. Ez a társadalmi réteg az előválasztáson, de még inkább a Joe Biden elleni küzdelemben segítheti győzelemre, hiszen a demokraták egyik legstabilabb bázisát tudná részben magához csábítani.
Bár elnökjelöltségét eddig még nem jelentette be, az elemzők többsége szerint ő lehet Trump legesélyesebb kihívója. Kormányzóként elért sikereit komoly fegyvertényként használhatja kampánya során, hiszen Florida első embereként csupa, az új jobboldalnak kedves ügyet karolt fel. DeSantis vonzó jelölt lehet azoknak a republikánusoknak, akik folytatni kívánják a „woke” ellenes hadjáratot, de mellőzni szeretnék Trump mindennapos botrányait, és koordinálatlanságát.
DeSantis kommunikációjában is megfigyelhető, hogy magát nem a trumpizmus ellenfeleként, sokkal inkább a volt elnök megfontoltabb, és hatékonyabb verziójaként prezentálja. Ez válhat a vesztévé is, hiszen „emberarcú Trumpot” játszva könnyen két szék között a pad alá eshet. A fanatikus Trump-tábornak túlságosan mérsékelt, a hagyományos konzervatívok számára túlságosan szélsőségesnek tűnhet. Ugyan ezeket a táborokat sikeresen egyesítette kormányzói kampánya során egy országos megmérettetésen, ahol ezek a csoportok saját jelölteket állítanak már nehezebb dolga lesz.
A potenciális „királycsinálók”
Mike Pence
Donald Trump volt alelnöke 2020-ban tagadta meg felettesét, amikor alelnökként hitelesítette azt a választási eredményt, amit Trump mindenáron igyekezett érvénytelennek tekinteni. Eddig ugyan Pence sem jelentette be indulását, de a felmérések szerint a republikánus szavazók 10 százaléka voksolna rá. Ez ugyan édes kevés a jelöltség megszerzéséhez, de amennyiben Pence képes a párt Trump-ellenes szeletét megszólítva korrekt eredményeket elérni az előválasztás korai államaiban, könnyen királycsinálóvá válhat. Visszalépésével segíthetné Trump ellenfelét a győzelemhez, így akár egy újabb alelnöki jelöltséget megszerezve.
Nikki Haley
Haley a valaha volt legsikeresebb nő, aki republikánus előválasztáson elindult. Dél-Karolina állam kormányzója, majd az Egyesült Államok ENSZ nagykövete volt a Trump kabinet tagjaként. Ez érdekes helyzetbe helyezi a volt nagykövetet, aki lemondása után ugyan még barátjának is nevezte Trumpot, de a kapitóliumi zavargásokat követően elhatárolódott volt főnökétől. A jelenlegi elemzések nem adnak sok esélyt Haley jelöltségére, de Dél-Karolina volt kormányzójaként még okozhat meglepetés, Iowa és New Hampshire után ugyanis Dél-Karolina következik az előválasztáson. Egy korai győzelem pedig könnyen az esélyes jelöltek közé repítheti Haleyt. Jelöltsége azonban hamar véget érhet, ha a választás már az első körökben egy Trump vs. DeSantis versennyé alakul, minden teret elfoglalva a többi résztvevő elől.
Futottak még
Asa Hutchinson
Egy újabb ex-kormányzó is bejelentkezett a jelöltségért. Hutchinson egészen idén januárig Arkansas állam kormányzójaként szolgált, előtte pedig kongresszusi képviselőként és a DEA (Kábítószer-ellenes Hivatal) igazgatójaként is kipróbálta magát. Magát konzekvens konzervatívnak tartja, a választáson a ’90-es és 2000-es évek konzervatív politikáját kívánja képviselni az újhullámos, trumpista szárnnyal szemben. A jelöltek közül eddig egyetlenként szólította fel Trumpot, hogy a vádemelés miatt lépjen vissza a jelöltségtől.
Vivek Ramaswamy
A vagyonos indiai bevándorlók gyermekeként született Ramaswamy szintén a „woke” ellenes erők jelöltjeként szeretné megméretni magát. Az üzletember korábban semmilyen politikai pozíciót nem töltött be, így meglepő volt elnökjelölti kampányának bejelentése. Eddigi beszédéiben szinte kizárólag a nagyvállalatok kommunikációjában eluralkodó „woke” ideológiát ekézte, ami szerinte megfojtja az amerikai kreativitást, és vállalkozói szellemet. Ezzel az üzenettel azonban kicsit sincs egyedül a jelöltek között, így kérdéses, hogy miként kíván a felszínen maradni olyan jelöltek között, akik ezt az üzenetet hangosabban, több csatornán, szélesebb tömegeknek képesek eljuttatni.
Larry Elder
Elder sikeres konzervatív rádiós műsorvezetőként ismert személyiség a republikánusok között, bár eddigi egyetlen politikai megmérettetésén Kaliforniában csúfosan elbukott, most országos babérokra tör. Retorikai képességeit kihasználva okozhat meglepetéseket az első televíziós viták során, amivel ellensúlyozni tudja szervezeti és anyagi erőforrásainak hiányát. Bár az afroamerikai szavazók a Republikánus Párt szavazóinak csupán töredékét teszik ki, az előző előválasztásokon mérsékelt sikereket értek el fekete jelöltek.
