Az Európai Unió belefáradni látszott a bővítésekbe. A posztszocialista országok sokak szerint elsietett felvétele óta, bár hivatalosan sohasem állt le, de a gyakorlatban az EU bővítési politikája hibernációban töltötte az elmúlt bő 10 évet. Albánia 2014-es tagjelöltté válása óta egyetlen egy ország sem kérvényezett uniós tagságot. Oroszország Ukrajna elleni inváziója egy csapásra változtatott ezen a helyzeten.
2022-ben Ukrajna mellett, Moldova, és Bosznia-Hercegovina is tagjelölti státuszra emelkedett, illetve 8 év után Albánia és Észak-Macedónia csatlakozási tárgyalásai is megkezdődtek. Bár ezen kisebb országok csatlakozása is számtalan kihívást tartogat. Ilyen például Moldova szakadár területének Transznisztriának a helyzete, ahol jelenleg is orosz csapatok állomásoznak. Hasonlóan nehéz kérdés a Boszniában fokozódó szerb nacionalista szeparatizmus, melynek Orbán Viktor is látványos támogatója. Az EU történetének legnagyobb kihívása azonban Ukrajna integrációja lenne, ami az Unió alapjait is érintő reformok nélkül elképzelhetetlen.
Politikai kihívások
Alexander De Croo, Belgium miniszterelnöke, aki januárban fogja átvenni az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, már a hetekben bejelentette, hogy a belga elnökség egyik prioritása lesz Ukrajna EU-s tagságának előkészítése. A kormányfő azt is hozzátette, hogy az Unió vezetőinek tanulniuk kell a korábbi bővítések hibáiból. Példaként említette a hazánkkal és Lengyelországgal szembeni intézményi és jogállami konfliktusokat. Emellett szóba került a hirtelen bővítés okozta munkaerőpiaci változásokat Nyugat-Európában, amik feltüzelték a nyugati országok EU-ellenes erőit.
A nyugati magországok vezetőit az is aggodalommal töltheti el, hogy a további keleti bővítésekkel az Unió hatalmának gravitációs pontja is Kelet felé tolódhat. Oroszország inváziója óta a balti és északi tagállamok Lengyelországgal kiegészítve olyan mértékben tudták befolyásolni az uniós politikát, mint még soha (ennek a folyamatnak szerencsésebb körülmények között hazánk is részese lehetett volna). Ukrajna csatlakozása ehhez a csoporthoz pedig valóban a hatalmuk erodálásával fenyegetheti az alapító államokat.
Kijev csatlakozása önmagában is jelentősen felbolygatná a hatalmi az uniós egyensúlyt. A hatalmas ország az Európai Parlamentben körülbelül 55 képviselői helyre lenne jogosult, megelőzve az 52 képviselővel bíró Lengyelországot. Egy ekkora bővítéssel az Európa Parlament elérné a képviselők számának felső limitjét. Ez 751 képviselőt jelentene, emiatt vagy a Parlament létszámát kellene bővíteni, vagy egyes tagállamoknak képviselői helyeket kellene átadniuk Ukrajnának. Utóbbira nem valószínű, hogy önként jelentkezne bárki is. A Tanácsban pedig a szavazatok 9 százaléka fölött rendelkezne, Lengyelország és Spanyolország közé helyezve erejüket.
Értékek és kisebbségi jogok
Ugyan a háborús helyzet miatt a háttérbe kerültek, de nem lehet szemet hunyni azon ügyek felett sem, amelyek miatt ma Magyarország kapcsolata is feszült az Unióval. A jogállamiság, a kisebbségi jogok, a szabad sajtó, és a korrupció területén Ukrajna fényévekre jár attól, hogy megfeleljen az Unió feltételeinek. A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy az elmúlt években, még a háborút megelőzően tettek ezek ügyében pozitív lépéseket. Azonban ameddig az olyan, egyre szigorodó, nemzeti kisebbségeket ellehetetlenítő intézkedések, mint a 2019-es nyelvtörvény érvényben vannak, elkerülhetetlenek a konfliktusok azokkal az országokkal, melyeknek jelentős kisebbsége él Ukrajna területén.
Ebben az ügyben figyelmeztető példa lehet Szlovákia esete. A csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt el kellett ismerniük a kisebbségek nyelvhasználatához való jogait, a korábbi nyelvtörvény ugyanis brutális módon korlátozta a magyar nyelv használatát. Ez ugyan egy 1999-es törvényben megtörtént, ekkor a kisebbségi nyelv használatát nyilvános helyeken (pl. kórházakban) engedélyezték, de csak ott, ahol a kisebbség aránya meghaladta a 20%-ot. Ennek ellenére 2009-ben a Fico-kormány ismét egy szigorúbb nyelvtörvényt vezetett be, ami pénzbüntetéssel is szankcionálta a kisebbségi nyelvhasználatot.
Kohéziós politika
Az összes politikai kihívás eltörpülni látszik azonban a gazdasági nehézségek mellett. Csupán a háború eddigi pusztításainak értékét 143 milliárd euróra becsülte a Kijevi Gazdasági Egyetem. A háborús helyzet miatt Ukrajna egy főre jutó GDP-je a korábbi örök utolsó helyezett Moldova szintje alá zuhant Európában. Ukrajna csatlakozása olyan terhet jelentene az uniós költségvetésnek, hogy a jelenlegi kohéziós politika teljes reformjára lenne szükség.
Azok az országok, amelyek jelenleg haszonélvezői és a befizetői státusz határán ingadoznak (pl. Spanyolország) a megreformált rendszerben könnyedén nettó befizetővé válhatnak. Ezekről a súlyos eurómilliárdokról pedig egyetlen tagállam sem fog önként lemondani. Ennek megfelelően csupán ezen kérdésnek megvitatása éveket, ha nem évtizedeket vehet igénybe. Ezek a viták pedig mindenképpen fel fognak lángolni az Unió 2027-2032-es költségvetési ciklusát megelőzően.
Az uniós csatlakozás reális esélye nélkül azonban elképzelhetetlen, hogy jelentős mértékű piaci források is meginduljanak Ukrajna újjáépítésére. A magánszektor forrásai nélkül pedig a nyugati országok, amik a covid és energiaválságban maguk is kimerültek, nem lesznek képesek egy 21. századi Marshall-terv megvalósítására.
Agrárpolitika
Nem csak a kohéziós, hanem a közös agrárpolitika is fenntarthatatlanná válna Ukrajna esetleges csatlakozásával. Az uniós költségvetés legnagyobb szeletét kitevő agrártámogatások a jelenlegi költségvetésben 386 milliárd eurót emésztenek fel. Ennek a területalapú támogatási rendszernek pedig Ukrajna hatalmas haszonélvezője lenne. Egy átlagos birtok az Unión belül 16 hektáros, míg Ukrajnában 1000 (!) hektár. A termőföldek többsége pedig hazánkhoz hasonlóan néhány hatalmas vállalat és oligarcha kezében összpontosul. Az pedig nehezen képzelhető el, hogy a lengyel, francia vagy német gazdák szótlanul nézzek, ahogyan megtizedelik a nekik járó támogatásokat. A közös agrárpolitika teljes reformja nélkül Ukrajna csatlakozására még békeidőben sem lenne lehetőség.
Összegzés
Ezek csupán a legnagyobb kihívások melyek meglátásom szerint Ukrajna uniós csatlakozása előtt állnak, nem említve a milliónyi jogharmonizációt és bürokratikus „iratbirkózást„. Nem is beszélve az elhúzódó háború bizonytalan végeredményéről. Az eddig leírtak alapján könnyen az a kép alakulhat ki az olvasóban, hogy Ukrajna uniós integrációja lehetetlen feladat, illetve végzetes hiba lenne. Én úgy vélem ez nem így van. Amennyiben az Európai Unió nem szeretne a világtörténelem lábjegyzetévé válni a következő évszázadban, erőt kell mutatnia, és meg kell oldania ezt a feladatot. A bővítés leállításának alternatívája a marakodó blokkokra való szétszakadás, a teljes kitettség az Egyesült Államok felé. Ukrajna pedig könnyen egy megszállt területté vagy orosz bábállammá válhat így inkább előbb, mint utóbb.
