A múlt hétvégén ajánlottuk a Szemle rovatunkban az Egy asztalnál YouTube csatorna által készített videót. A koncepció alapvetően az, hogy egy meleg és egy konzervatív férfit összezárnak néhány óra erejére egy konyhába, ahol főzés mellett kell világnézeti vitájukat lefolytatniuk. Erre reflektálunk most.
Már elsőre felkeltette az érdeklődésemet a tartalom, hiszen ilyen jellegű beszélgetések csak nyomokban érhetők el a magyar interneten. A téma pedig mindig aktuális, hiszen az Orbán-kormány immár több éve – legjobb emlékeim szerint a pandémia 2021-es lecsengése óta – napirenden tartja az LMBTQ ügyek témáját. Egyébként a melegellenes kampányok több szempontból is kapóra jöttek eddig a Fidesznek. Például amikor a vakcina mutyiról, a Fudan-ügyről, vagy épp az oltásigazolványokkal kapcsolatos, kurzusokon átívelő témákról kellett elterelni a témát, jött a pedofiltörvény. Mindezt tették persze olyan módon, hogy a vélt vagy valós társadalmi ellentéteket erre a kultúrharcos síkra terelték, ahol az egyszeri választópolgár könnyen tudott azonosulni egyik vagy másik oldallal. Egyébként ez kapóra jött a népi-urbánus ellentét szításában is, de erről majd kicsit később.
Szintén 2021 nyarán Felföldi Tamás barátom és kollégám hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem kizárható egy “anti-woke” kampány a Fidesz részéről 2022-ben. Tamásnak olyannyira igaza is lett, hogy az országgyűlési választásokon már gyermekvédelmi népszavazást is rendezett a kormány.
Feltehetően ha nincs a háború, akkor ez lett volna a fő üzenet a kormánypropagandában.
Jól mutatja továbbá, hogy Orbán milyen érzékeny témára tapintott rá az LMBTQ ügyekkel, hogy nyugaton is – elképesztően képmutató módon – leginkább csak ez verte ki a biztosítékot. Sőt, Navracsics Tibor az EU-s pénzek kifizetése kapcsán is megemlítette már, hogy a forrásfelhasználások egy részét akár különböző társadalmi csoportok ellen hozott törvények feloldásához is kötheti az Európai Bizottság.
Videóról röviden
Térjünk vissza a videóhoz. A megtekintése közben az általános ellentétek (értsd: szubjektív tapasztalások különbségei) mellett, két nagy tematikát írtam fel magamnak:
- Az egyik a családalapítás, és ehhez szorosan kapcsolódó házasság kérdésköre
- A másik pedig a véleménynyilvánítás, azon belül is felvonulások témája
A vitapartnerek pedig:
- Hunyadi Gábor – a Jobbik egykori tagja; a párt delegált jogásza az Nemzeti Választási Bizottságba; Szabó Tímea (akkor még LMP, jelenleg Párbeszéd) parlamenti képviselő volt férje. Az önmagát tradicionalistaként definiáló Hunyadi antiszemita megnyilvánulásairól bővebben itt.
- Ivák Bence – színházi- és filmszínész. Melegségét 2022 óta nyíltan vállalja. Színházi és filmszerepeiről bővebben itt.
Általános ellentétek
Hunyadi szerint melegnek lenni egy “individualista, önző álláspont.” Ő ezzel ellentétben a társadalmi érdekeket tartja szem előtt. Felhozza példaként a magyarság elfogyásának kérdéskörét, amire Ivák úgy reagál, hogy globális túlnépesedés van és a teljes képet kell nézni. Szerintem elég szépen kirajzolódik, hogy a jobboldali Hunyadi amíg gazdaságilag egyértelműen individualista (magántulajdon, stb.), addig kulturálisan kollektivista. Ellentétes megállapítást a megnyilvánulások teljeskörűségének hiányában Ivák esetében nem tudok tenni.
Az érvkészletekben gyakran szereplő “nekem van egy meleg barátom” mondat itt is elhangzik. Ezt egy érdekes, ám nem túlzottan kibontott vita követte az általánosítással, sztereotipizálással kapcsolatban. Itt már nem feltétlen csak a melegekkel kapcsolatos témáról, hanem a hagyományos férfi és női társadalmi szerepekről beszélgettek. Ha pedig már az általánosításnál tartottak, rögtön jöttek a kivételek is:
- Ivák felhozza például, hogy a Telex nemrég cikkezett az indiai női sofőrökről Magyarországon. Erre Hunyadi annyit mond, hogy ez egy kivételes eset, ne ebből induljanak ki;
- Amikor pedig a melegek társadalmi megbecsültségéről beszélgettek, akkor Hunyadi felhozta Osváth Zsolt influencert, mondván több százezren követik. Ivák azonban nem csapta le a magas labdát, hogy itt pont Hunyadi jött a kivétellel.
Fontos megállapítás hangzott el a videó vége felé, ahol Ivák azt mondta, hogy azért nem tud és nem is szeretne általánosítani, mert Ő csak a saját maga helyzetében biztos. Na ez a pont számomra megvilágosító erejű volt, hogy miként gondolkodik egy mai liberális, és hogyan egy konzervatív.
Míg előbbi a minták ismétlődését súlyos megbélyegzésként is megélheti, addig a másiknak ez egy kiigazodási pont a mindennapokban.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy itt már nem Ivákról és Hunyadiról beszélek. Viszont ha a minták ismétlődését, mint általános igazságokat társadalmilag vetjük el, az melegágya lehet az állam, mint társadalmi konstrukció és jogi fogalom összeomlásának, az összeesküvés-elméleteknek, a párhuzamos valóságok, mint véleménybuborékok kialakulásának. Az alapvető, konszenzuális igazságokat hagyjuk ezáltal el, ami gyakorlatilag mindenre veszélyt jelent. De van még két téma, amit említenek a videóban, így azokról is írok röviden.
“Ma egy tornacipő, holnap a világ”
Feljön a melegházasság, és a családalapítás kérdésköre, amely mentén természetesen előkerül az örökbefogadás. Itt több, elég érdekes álláspont hangzik el. Így például a bejegyzett élettársi kapcsolat (jogi fogalomként szerepel) témájában, amivel egyikük sem volt teljesen tisztában, hogy mit jelent. Ez az érzésem egyébként Ivákkal kapcsolatban többször is felmerült, hogy érvelése mögött nincs koherens világnézet, vagy bármi egyéni megtapasztalás. Csupán tudja, hogy mit akar, de ezek létjogosultságát különösebb érvekkel nem tudta a vitában alátámasztani. Ezekre a legtöbb példa a “melegjogok” kapcsán hangzott el – azért idézőjelben, mert Hunyadi szerint csak emberi jogok vannak. Teszem hozzá, ebben speciel igaza van.
Hosszabban beszéltek az örökbefogadásról, amit Ivák jogként értelmezett, azonban Hunyadi kifejtette, hogy ilyen jog nincs. A gyereknek van joga a szerető családi környezethez, amiben felnő. Ivák itt elmondta, hogy Ő a férjével ugyanolyan szerető környezetet tud biztosítani majd a gyereküknek, mintha egy hagyományos családban nőne fel. Ezen a ponton még lamentálnak a férj és férj, valamint a feleség és feleség szerepbontásról, majd arról, hogy kinek mire van erekciója. Ennél azonban fontosabbnak tartom azt az Ivák részéről kihagyott ziccert, hogy megemlítse: az állami gondozásnál biztosan jobb, ha melegek nevelik fel a gyereket.
Pride vs. Kurultáj
Érdekes vitát folytattak még a Pride felvonulásról. A közbeszédben kicsit is jártas nézők gyakorlatilag a következő 3-4 percet előre leírhatták volna, csak a szokásos érvek jöttek fel. Fontos elem viszont, hogy Ivák szembeállította a Pride felvonulást a Kurultáj fesztivállal, mondván Ő sem megy oda, más se jöjjön akkor ide. Itt Hunyadi már csak a főváros és Bugacpuszta helyszínbeli különbségeivel tudott érvelni. Pedig ennél jóval fontosabb, hogy az egyik kultúrális hagyományörző fesztivál, a másik egy emberjogi kérdésekre a figyelmet felhívó parádé.
Szerintem fontos szociológiai aspektus, hogy a Pride azért van Budapesten (és Pécsen), mert ezek az ország legliberálisabb városai. A Kurultáj fesztivált pedig a tartalmán kívül plusz hozzáadott jelentéstöbblettel ruházza fel az a tény, hogy Bugacpusztán rendezik, az Alföld közepén. Ezen tények mellett elmenni nem is mutat mást, csak a véleménybuborékok betokosodását a mindennapi életünkbe. Egyébként ezen tengely mentén a kormány is rá tud tapintani egy fontos aspektusra. A vidék-város ellentétre, ami immár LMBTQ ügyekhez való igazodási pontként is meghatározható.
Végszó
Sajnos jelenleg az országot érintő 50 legfontosabb ügy között egyáltalán nem szerepel az LMBTQ kérdéskör. Ennél sokkal fundamentálisabb problémákkal kell(ene) szembenéznünk. A kormánynak kapóra jön, hogy a valós ügyekről el tudja terelni a figyelmet ezzel. A liberális véleményvezérek és politikusok pedig ettől olyan mámorosan triggerelődnek, hogy mindent hátrahagyva tűzik zászlójukra a woke identitást. Nyugaton ezek a folyamatok már egy évtizede zajlanak, és mindez – mivel nálunk nem égető kérdéskör – meg sem jelent volna, ha a kormány nem kezd riogatni vele. Egyébként a videó megtekintése erősen ajánlott, még akkor is ha Hunyadi csak pont annyira járatja le magát, mint amit előzetesen várhattunk tőle. Ivák pedig csak azt tudja, hogy Ő mit akar, de hogy miként, azt még Ő sem.
