Május 12-én pénteken került megrendezésre a Partizán jóvoltából a Felkérdezés napja című esemény. A résztvevők Puzsér Róbert publicista és Gulyás Márton politikai aktivista és újságíró voltak. Az esemény beharangozásáról, és az elvárásainkról egy korábbi Glossza cikkben írtunk bővebben. Most pedig arra kerül sor, hogy elemezzük a három és félórás médiatörténelmi jelentőségű rendezvényt, amelyet Puzsér moderált, míg Gulyás vendégként szerepelt a saját platformján.
Struktúra
Az első órában kissé olyan érzésem volt, hogy Puzsér nem készült fel erre a beszélgetésre. Azonban mielőtt rögtön a tartalmi elemzésre térnénk, visszatekintve nagyobbat nem is tévedhettem volna. Puzsér zseniálisan strukturálta az estét, végig tudatosan vezetve a műsort. Alapvetően két nagy blokk futott végig párhuzamosan az beszélgetés folyamán, amelyek a következők:
- Gulyás Márton, mint politikai aktivista világról formált véleménye és annak közvetítése.
- A Partizán, mint Gulyás Márton újságíró one-man-showjának a kulturális és médiatérben betöltött szerepe.
A két blokk azonnal ellentmondásos szerepköröket feltételez. Ezen ellentétre feszítette fel az estét Puzsér, aki nagyon jól tette, hogy más aspektust nem kívánt belevinni a beszélgetésbe. Ebből eredeztetett mindent, ez volt a vezérfonal, ami már önmagában súlyos kritikákat fogalmaz meg. A reflexiót éppen ezért a beszélgetés logikai struktúrája mentén, és nem időrendben dolgozom fel.
Az összekötő elem
A két blokkot összekötő elemként a Partizán, mint névválasztás mögött álló kérdéskör állt. Rögtön ezzel kezdtek. Puzsér egyrészt felhozta, hogy maga a megnevezés történelmileg terhelt. Ezellen Gulyás érve az volt, hogy többnyire más országokban voltak jelen partizán mozgalmak, amelyek a kommunista ideológiához köthetők, nem a magyarországi szovjet megszálláshoz.
Fontos ellenpontként azonosította a nyilvánosságban Puzsér a Patrióta csatornát, amit Rákay Philip vezetésével a Megafon Központ hozott létre. A publicista szerint a két megnevezés eltérő attitűdöt feltételez: a Partizán a lázadó, szélsőbaloldali eszmékkel terhelt szó, míg a Patrióta egy mérsékelt, polgári attitűdöt közvetít.
“A partizánnal egyenértékű mondás a Különítmény lett volna Rákay részéről. (…) A Partizán névtől az ország egyik felének görcsbe rándul a gyomra. Biztos, hogy jó mondás ez? (…) Nem lenne jobb konszolidálni inkább?”
Puzsér
Itt alapvetően az eszkalálódó polarizációra hívta fel Puzsér a figyelmet, amit a beszélgetés során weimarizálódásként emlegettek. Valóban érdekes helyzet ez, mert Rákay egy jobbközép mondással válaszolt arra a szélsőséges állításra, hogy Partizán. Gulyással erre azzal reagált, hogy a partizánok a történelem során a fasizmus ellen küzdöttek, de a nemzeti önrendelkezés jogát tartották szem előtt. Hozzátette, hogy a csatornát alapvetően a tevékenysége identifiálja, sem pedig a név.
Ez pedig tagadhatatlan. Ha összehasonlítjuk a Partizán és Patrióta működését, akkor láthatjuk, hogy míg előbbi kritikával bír a saját kulturális közegével szemben, addig utóbbi egy nyílt propagandagépezet része. Ezen a ponton még nem értettem, hogy miért kell erről egyáltalán beszélni. Csak a beszélgetés végére esett le a konklúzió, aminek értelmében a Partizán névhordozása és tartalomgyártási elvei között legalább akkora a szakadék, mint Gulyás politikai aktivista és újságíró szerepkörei között.
I. Politikai aktivista szerep
1. Kapitalizmus-kritika
Ha egy szóban kellene megfogalmaznia Gulyásnak, hogy mi a baj a világgal, akkor az a kapitalizmus. Anélkül, hogy ezt a kérdéskört részletesebben elemeznénk, fontosabbnak tartom szintetizálni az értékítéletet. Itt pedig bizony a kapitalizmus, mint a demokráciák uralkodó termelési rendszere és az egyetemes polgári jogok védelme közötti összefüggés állt.
Ez a gondolatmenet Puzsér részéről egyértelműen arra irányult, hogyha például Magyarországon az Orbán-rendszer után új államot lehet és kell építeni, akkor abban Gulyás, mint meghatározó politikai szereplő hogyan foglalna véleményt. A publicista szerint a demokrácia reformjára van szükség, amely egy emberközpontúbb, nagy állami beavatkozással bíró termelési rendszert, ezzel párhuzamosan viszont tanulva történelmi példákból az emberi jogok átmentését feltételezi.
Ezen ponton még előkerült a magántulajdon szélsőséges felhalmozódásának tematikája, többek között Bill Gates és Jeff Bezos, valamint a 100 leggazdagabb magyar vagyonosodását is érintve. Ezt a jelenséget Gulyás szerint alapvetően a szélsőjobboldal tematizálja, de az erre való érzékenysége természetesen a szélsőbaloldalnak is megvan. Puzsér viszont nagyon helyesen erre úgy reagált, hogy alapvetően a centrumból kellene ezekre válaszokat keresni.
2. A transznők, nők?
Megtekintettek egy bejátszót, amelyben Gulyást arról kérdezték, hogy a transznők nők-e. Erre a kérdésre akkor Gulyás nem válaszolt, ami a politikai táborából történő kirekesztéstől való félelemmel volt magyarázható.
“Nem gondoltad, hogy ezt a válaszadást nem kellett volna megúszni? Nem kellett volna kalkulálni, hogy jól jössz-e ki a válaszadásból? (…) A nyilvánosság legyen tekintettel a Te imázsféltésedre?”
Puzsér
Gulyás szerint ez a kérdéskör egy áldilemma, ami arra alkalmas, hogy polarizálja a nyilvánosságot. Szerintem Puzsértól azért is volt fontos ezt az aspektust felhozni, mert a balliberális eszmevilág mára cancel culture-ré korcsosult. Ezt a kérdést Magyarországról – ahol a transzneműek kérdése finoman szólva sem sorolható a legégetőbb problémák közé – nyugodtan meg lehetne válaszolni egy balliberális embernek is, kirekesztéstől való félelem nélkül.
3. 1968 szellemisége és újbaloldal
Miután Gulyás elmondta, hogy számára mit jelent ‘68 szellemisége, megnéztünk egy bejátszót a Verebes Istvánnal készült Partizán interjúból. Ez a részlet Verebes Heti Hetes-ben elhangzott egyik szőke nős és egyik szexista viccét dolgozta fel.
“Gondoltál már arra, hogy egy vicc attól vicces, hogy valaki jól megszívja benne? Nem tartasz attól a jövőtől, ahol már nem szabad viccelni semmivel, mert valaki megsértődik, és annak mindig igaza van?”
Puzsér
Itt Gulyás azzal érvelt, hogy nem mindegy, hogy alulról felfelé, fentről lefelé viccelünk. Puzsér szerint Amerikában jól érzékelhető a liberális értelmiség részéről, hogy kulturális inkvizíció zajlik. Magyaroszágon nincs az értelmiség a balliberális kurzus által megfélemlítve, de megvannak azok a szereplők, akik készek ezt a szerepet eljátszani, csak nincs politika tőke mögöttük.
“Detektálod-e a ‘68 ellenességet ebben a gyakorlatban?”
Puzsér
Gulyás nemrégiben Amerikában járt, többek között egyetemi kampuszokon is megfordult, de ilyen jellegű attitűdöt nem tapasztalt. Tartok tőle, hogy Gulyás nem érzékeli azt a fenyegetést, hogy a liberális értelmiség teljesen talajtvesztve menekül előre a progresszivizmusban, hátrahagyva az évszázados értékeit. Puzsér ezúttal nem, de korábban már több fórumon kifejtette erről részletesen is a véleményét. Kár, hogy erről ezúttal (sem) született érdemi vita, ugyanis a cancel culture-re felhozott példa szörnyűségében (Laurence Olivier filmfeldolgozásában készített Othello egyetemi levetítése után fel kellett mondania egy tanárnak) mindkét fél egyetértett.
4. Gulyás, mint politikus
Itt az volt a kérdéskör lényege, hogy Gulyás tervez-e közéleti szerepvállalást politikusként, amit rövidre is zártak. Gulyás ugyanis nem tervez ilyen jellegű szereplést, ugyanis a Partizánban túl sok munka van ahhoz, hogy ezt “aprópénzre váltsa.” Ezt azért is volt fontos tisztázni, mert ahogy azt a beharangozóban is írtam már, a Z generáció politikailag aktív része valamiféle politikai kezdeményezés kibontakozását várja Puzsértól és Gulyástól együtt. Korábban idesorolható volt akár Schiffer András, vagy épp Vona Gábor is.
Gulyás szerint azonban nem csak arról van szó, hogy új szereplőkre van szükség. Ennek oka a jelenlegi erőviszonyok aránytalan megléte a politikai palettán.
“A kordonbontóknál már csak a kordonbontáson elégedetlenkedők zavarnak jobban. (…) Ha Te és Én holnap alapítanánk egy pártot, akkor hirtelen nagyon nagy népszerűsége lenne, de előbb-utóbb ugyanazon akadályokba ütköznénk.”
Gulyás
A Momentum ezen akcióiról itt írtunk bővebben kritikát. Ebben egyébként nem a kordonbontás intézményét kérdőjeleztük meg, hanem a tanártüntetések eltérítésének legitimitását.
Gulyás még elmondta, hogy alapvetően a társadalmat kell megváltoztatni, ami kitermelte ezt a politikai berendezkedést. Ebben pedig neki a Partizánon van feladata, nem a politikában. Gulyás csak Magyarországgal, ezzel a régióval tervez. Egyébként a Partizán vidéki terjeszkedését is lebegtette.
II. Újságíró szerep
1. Mozgalmi újságírás
Puzsér szerint a mozgalmár és az újságíró szerepkörök egyesítése egy szuperpozíciót hoz létre a nyilvánosságban, mivel előbbi egy politika célért való küzdést, utóbbi a nyilvánosság tájékoztatását jelenti.
“Nem lenne jobb a kettő szerep közül választani egyet?”
Puzsér
Gulyás szerint a részéről ezen szerepkörök elválasztása őszintétlen lenne. Puzsér szerint viszont a politikai aktivizmus politikai érdekeket szolgál, és ezek közé éles határokat kell húzni.
“Mert ha erre úgy hivatkozunk, hogy ez a minta, akkor mi a baj Apáti Bencével? (…) Lehet így viszonyulni az értelmiséghez?”
Puzsér
Itt egyértelmű elbeszélés volt a felek között. Véleményem szerint a mozgalmi újságírást lehet jól csinálni, ahogy azt Gulyás is teszi, mindaddig, amíg kritikával él a kurzusával szemben. Ezzel pedig olyan embereket is meg lehet szólítani, akik nincsenek az adott eszmeiség áramvonalában benne.
2. A Gyurcsány-interjú
Itt elsőként Gyurcsánynak az Orbán-rendszer megszületésében betöltött szerepével kezdtek. Erről Gulyásnak a politikai véleménye megvan, amit már egy korábbi, még Slejm videóban el is mondott. Ezt követően még beszéltek a nemzeti radikalizmus Gyurcsány általi megszervezéséről, valamint 2006-ról, ahol Gulyás jelen volt az utcai tüntetéseken. Ennek a kérdéskörnek a leglényegesebb eleme mégis a Gulyás által készített Gyurcsány-interjú volt. Erről is megtekintettek egy bejátszót, hogy milyen kérdések hangzottak akkor el.
“Hogyan készíthettél Gyurcsány Ferenccel interjút, hogy egyáltalán nem kérdezted 2006-ról? Ezzel Gyurcsányt rehabilitáltad?”
Puzsér
Ezzel kapcsolatban Gulyás azzal védekezett, hogy ez egy aktuálpolitikai és nem egy életútinterjú volt. Gulyás szerint nyugodtan gondolhatja azt Puzsér erről, hogy ez egy “újságírói alja teljesítmény volt.” Puzsér szerint ezekre a műfaji kategóriákra hivatkozni nem túl szerencsés.
“Van egy rettenetes sejtésem, hogy Gyurcsány nem jött volna el egy életútinterjúra, és ami még rettenetesebb sejtésem, hogy ezt Te tudtad előre. Így aktuál interjút fogsz vele készíteni, mert arra bejön. (…) Megéri-e az, hogy akkor bizonyos kérdéseket nem teszünk fel?”
Puzsér
Gulyás erre azzal reagált, hogy nem újságírói, hanem műfaji keretek korlátjai eredményezték a kérdések jellegét, ami pedig egy szerkesztői döntés volt.
“Bejött volna Gyurcsány akkor is, ha 2006-ról kérdezted volna? Mert akkor megbocsáthatatlan.”
Puzsér
Gulyás elmondása alapján nem egyeztetett senkivel, a DK stábjával sem a kérdéseket érintően. Ez pedig egy nagyon fontos kritikai pont, ugyanis szomorú, hogy a balliberális nyilvánosságban úgy tűnik hallgatólagos közmegállapodás van Gyurcsány fel nem kérdezéséről 2006-ra vonatkozóan. Gulyás szerint azonban ez az interjú nem tanúbizonysága egy “morális megalkuvásnak.” Puzsér szerint azonban ez értelmiségi felelősségvállalás kérdése is.
3. Politikusok felkérdezése vagy late night show
Puzsér ezen a ponton egy montázzsal szembesítette Gulyást egy bejátszó keretében, ahol többek között Majkával, Sebestyén Balázzsal, és főzős műsorral ábrázolta a Partizán vezetőjének szerepkörét.
“A komisszár elvtárs az jó talk show host-e? (…) Ezeknek a szerepeknek a személyi széválasztása miért nem történik meg a Partizánon?”
Puzsér
Gulyás szerint mindenki eldöntheti, hogy ez hiteles-e a részéről, illetve Puzsér is egyszerre több szerepet mozgat a nyilvánosságban. A Partizán vezetője hozzátette, hogy a túlzó exhibicionizmusán túl van. Majd jött egy számomra nagyon imponáló pont, ahol Puzsér tabukat feszegetve kérdezte Gulyást a jövőjéről, ugyanehhez a tematikai ponthoz kapcsolódóan:
“Te vagy a baloldal árnyék TV elnöke. (…) Annyi fantáziánk van, hogy győz a baloldal, és Te leszel a TV elnök. Be fogsz menni a saját TV műsorodba talk show host-nak, mint TV elnök?”
Puzsér
Puzsér arra hivatkozott, hogy eresztékekből azt hallotta, hogy Gulyás lesz a TV elnök. Ezeket a híreszteléseket Gulyás egyértelműen nem tagadta. Hozzátette, hogy a Partizán vérrel-verejtékkel felépített sikerét olcsón nem adja oda másnak. Azt mondta Gulyás, hogy 20-30 év múlva nem tudja, hogy egy ilyen típusú felkérésre hogyan reagálna. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú, ellenzéki félinformációkat felszínre hozni rendkívül fontos. Ez ugyanis hozzátartozik ahhoz a narratívához, hogy milyen politikai nyilvánosságot képzelünk el az Orbán-rendszer után. Erről nyíltan kellene beszélni, más kérdés, hogy ez mennyire időszerű 2023-ban.
4. Partizán, mint hitelesítő intézmény
Mindezt egy újabb, félig tabunak számító kérdéskör követte. Itt Puzsér kifejezetten azt hozta fel, hogy a Partizán az ellenzéki nyilvánosságban egy hitelesítő funkciót tölt be politikai aktorok felett. Gulyás szerint nincs ilyen jellegű hatalma a csatornájának, amire Puzsér felhozta Fekete-Győr András példáját, aki politikailag lenullázta magát a Partizános interjújában. Ezt egy bejásztás követte, ahol azt az ominózus Márki-Zay interjút mutatták be, ahol az ellenzék miniszterelnökjelöltje katonai támogatásról beszélt az ukrán háborúban.
“Nem gondolod azt esetleg, hogy az újságírás és a kampányolás váltogatása okozta a bajt? (…) Ez a váltakozó hangnem okozhatta azt, hogy Márki-Zay Péter elfelejtette, hogy egy országot vezetni készül?”
Puzsér
Gulyás erre azzal reagált, hogy Puzsér nevezze meg azt az interjút, amivel MZP kampányát építette. Itt abban értettek egyet, hogy MZP kampányának volt fontos része, hogy a Partizánra jár. Gulyás szerint az, hogy növelte MZP népszerűségét és kompetenciáinak elismerését a nyilvánosságban, az nem az ő szándéka volt, hanem az interjúk követkeménye. Itt még arra is kitértek, hogy élő adásban Gulyást felköszöntötte MZP-t, arra Gulyás érdemben nem reagált. Szerinte a jelölt nagyon okosan a familiaritás érzését keltette.
Ehhez még hozzáfűzném, hogy a teljes magyar nyilvánosságban atipikus az, ahogyan a Partizán működik és prosperál. Amíg ez a működési forma a kivétel és nem a szabály, addig bizony hitelesítő szerepkört fog betölteni a politikai nyilvánosságban.
Zárás előtt Schiffer
A végén mielőtt Puzsér lezárta volna az estét, Gulyás elmondta, hogy nem mindegy, hogyan állnak fel ma innen.
“Vannak azonosulási pontok közöttünk. És a személyed körül volt egy meghatározó véleményformáló kör (…) az egy nagy veszteség, hogy Schiffer Andrással már nem beszéltek. (…) Ez reparálható, vagy reparálandó viszony?”
Gulyás
Puzsér leszögezte, hogy készen áll újra beszélni Schifferrel, ez azonban fordítva most még nincs így.
Összefoglalás
A címbe azt írtam, hogy hiányérzetekkel telve is kereknek éreztem ezt az estét. Hiányérzettel távoztam, hiszen nem úgy álltak fel a színpadról, hogy politikailag valami új veszi kezdetét. Mégis kereknek érzem, mivel médianyilvánosság szempontjából látok esélyt Gulyás és Puzsér szimbiózisára. A beszélgetésből világosan leszűrődött, hogy mindkettejüknek fontos a saját személyes integritása. Éppen ezért lenne célszerű, hogy például a Partizán stúdióján kívül és abból a brandból ideiglenesen kilépve, Gulyás vállaljon médiaszereplést. Ehhez azonban nem az kell, hogy Puzsér meghívja valamilyen műsorába vendégszerepelni.
Egy új, közös platform létrehozása mellett mindketten folytathatnák intézményesített brandjeik építését. De abban a magyar nyilvánosságban, ahol az őket is jellemző politikai attitűd kiveszőben van (egykoron Schiffer, Vona, Hont, Ceglédi és még lehetne sorolni), fontos lenne kettejük erejének egyesítése. Az, hogy egy új és közös platform hogyan tudna működni a gyakorlatban, persze felvet kérdéseket. Azt azonban tartsák észben, hogy a Vasas Székházban jelenlévő többszáz fiatalt jelenleg csak ők képesek politikai értelemben is megszólítani. Mindenesetre egy élmény volt önöket hallgatni uraim. Még sok ilyet kívánok a generációmnak!
