Több mint egy éve tartanak a tanártüntetések. Az eddig jellemzően Budapest centrumú megmozdulások a vidéki városokban inkább csak visszhangot ütöttek meg, semmint, hogy helyi szinten kinőtték volna magukat tömegmozgalmakká. Ennek oka többek között lehet az is, hogy a magyar társadalomból a 20. század kiölte a szolidaritás bárminemű szikráját, másrészt a tanárok megélhetési lehetőségei vidéken még a budapesti kollégáikénál is korlátozottabbak, a megélhetési biztonság kérdése fokozottan fenyegetett. Az oktatásügy reformjára – immár 13 éve szaktárca híján – továbbra sem került sor. A legnagyobb megmozdulás a témában tavaly ősszel, még 2022. október 23-án, a Műegyetem rakparton volt.
Az ellenzéki pártok által meg nem ünnepelt nemzeti ünnepnap háttértámogatásba torkollott a tanárok szakszervezete, a PDSZ felé. Az esemény profi szervezése kísértetiesen hasonlított az ellenzék országgyűlési választások előtti, március 15-i nagyrendezvényéhez. Számomra – és felteszem a tanárok számára is – szimpatikusabb az ellenzéki pártok háttértámogatása, mintsem egy nyíltszíni küzdelem a kormánnyal. Utóbbi ugyanis csak további ellenállást, adott esetben újabb retorziót szülne az Orbán-rendszer részéről.
Pankotai Lili
Tavaly október 23-án lépett országos porondra Pankotai Lili gimnazista, aki káromkodásokkal jócskán fűszerezett slam-poetry stílusú szavalásával állt ki a tanárok mellett. A diáklány felszólalását a KESMA később menetrendszerűen túldramatizálta. Magánbeszélgetéseim során többször is megvédtem ezt az előadást. Kollégánk és barátunk, Balázs Bence akkor azt mondta, hogy:
Egy tizenéves fiatal eszköztárába bőven belefér a káromkodás, ameddig az eszköz és nem cél a kommunikációjában.
Ezzel pedig akkor és most is maradéktalanul egyetértünk.
Pankotai – miután az iskola vezetősége nem nézte jó szemmel a nyilvános szereplését – kénytelen volt gimnáziumot váltani. A történet egészen bicskanyitogató – ha hivatalosan nem is csapták ki az intézményből: ezek a jelenetek a múltszázad sötétségét idézik. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Pankotainak minden joga megvolt hozzá, hogy nyilvánosan vállalja véleményét. Legjobb esetben is az iskolája az államtól való retorzió végett beszélgetett el vele – mert ebben az országban mindenki félti a forgószékét.
Momentum, mint nevető harmadik
A Momentum vezetése tavaly nyáron nemcsak belharcait rendezte, de nyilvánosan rátelepedett a kormány által bevezetett megszorításokra is. Így tettek például a KATA és a rezsicsökkentés átalakításával. Egy párttól egyébként nem várható el, hogy társadalmi érdekeket sértő rendelkezésekre ne ugorjon rá politikai tőke reményében. Ezt tette a Fidesz is 2010 előtt, és láthatjuk, működött. A gond azzal van, hogy artikulálatlanul kiabálni a rendfenntartó szervekkel, egy héten háromszor hidat foglalni, aztán esténként az Egyenes Beszédben nagyon felháborodni finoman szólva sem ér.
Az ellenzéki pártpolitikának arról kellene szólnia, hogy alternatívát kínál fel a hatalmat képző erőcsoportokkal szemben, nem pedig nagyon jól gerjedő Facebook posztokról és az ATV stúdiójában való pózolásról a politika elmímelésével. A társadalmi dühöt parlamenti pártként a törvényhozás felé kellene becsatornázni, nem a civil kezdeményezésekkel keresztbe szervezni. Több, mint átlátszó az ilyesfajta politikai tőke felhajtása.
Kordonbontás, árukapcsolás, médiaélmény
Puszta naivitás volt azt gondolni, hogy Pankotaira – felszólalásának országos szintű sajtóvisszhangja után – nem csap le semmilyen nemű politikai tőkére éhes szerveződés. Adott ugyanis egy fiatal, feltehetően liberális/ellenzéki gimnazista, aki félelmet nem ismerve kiállt több ezer ember elé, vállalva az ellenzéki véleményét. Mondhatni bármelyik párt csettintene, ha ilyen karakterek sorakoznának a lesajnált ifjúsági szervezeteikben. Ráadásul Pankotait úgy megfuttatta a KESMA, hogy a teljes ellenzéki közvélemény szimpátiáját kivívta a gimnazista, pedig a szókészlete akár még őket is megoszthatta volna. Ezt tetézte az iskolájának elhagyása, és teljessé vált a mártír karakter médiaélménye.
Tavasszal a Momentum parlamenti frakciója, mivel – idézve informális vezetőjüket, Donáth Annát- a “szellemi munkát el kell végezni”, azzal az ötlettel állt elő, hogy lebontják a kordont a Karmelita kolostornál. Mint ismert, ezeket a terelőket hivatalosan felújítási munkálatok végett helyezték ki. Gyakorlatilag pedig az ellenzéki újságírókat akarták távoltartani a kormány székhelyébe ki-bejáró politikusoktól. (Ebben éppen a napokban történt fordulat.) Egy fejlett demokráciában természetesen ilyen trükközésre semmi szükség, bár a kétharmad által korlátlan hatalmi gépezettel meghajtott NER 13. évében szerintünk beleférne a kormánytagoknak egy-két kellemetlen Telex-videó. Talán a Pegazus-ügyig ez tényleg így is volt.
Megtörténik az áttörés
Mindeközben a Momentum kreatív stábja kitalálta, hogy Pankotai Liliből legyártja a magyar társadalom Greta Thungberg-jét. Előbb kivitték az EP-be Donáth Annához egy iskolai beadandóra hivatkozva, majd az utazást természetesen jól dokumentálták a párt platformjain. A mögöttes üzenet valami ilyesmi volt: „Íme a bátor fiatal lány, akit retorzió ért, de mi segítünk neki a tanulmányaiban. A Momentumra számíthatnak a fiatalok.” Közösségi média felületeiken előszeretettel osztanak meg „spontán” készült képeket a rendbontásokról, melyeken a diáklány rendszerint, furcsa véletlenek következtében mindig feltűnik. Greta Thunberg karakterének adaptálása a Momentum politikájában ismételten olyan példa, mikor a pártvezetés a nyugati társadalmak évtizedes fejlődésének eredményeit igyekszik valós és mélyreható munka nélkül, türelmetlenül érvényesíteni valamilyen felhigított és hiteltelen politika formájában.
Ezt követően pedig jöhetett az árukapcsolás a kordonbontással: amikor egy tanártüntetés után Pankotai fellépett a színpadra és arra buzdította a tömeget, hogy vonuljanak a Karmelitához és csatlakozzanak a kordonbontáshoz. Na ez volt az a pont, amikor a tanárok melletti szolidáris kiállás átcsapott a Momentum médiaakciójává. Itt az eszköz egyértelműen Pankotai, és több száz diáktársa volt, a cél pedig a Momentum sokadig kordonbontásának promózása. Aztán 2023. május 9-én a Momentum képviselői sikeresen lebontották a kordont. Jelentjük: a műtét sikerült, a beteg meghalt. Csupán két kérdésünk van innen az árva sorsra hagyott politikai centrumból:
MIért van szükség rendőrsorfalra egy kordon megvédéséhez?
A Momentum kordonbontása egyébként hogyan segíti a tanárok ügyét?
Könnygáz és Nagy Blanka példája
Mondanánk, hogy a Momentum árukapcsolása egy ártalmatlan diákcsíny színvonalával ért fel, de ez nincs így. A második alkalommal, amikor Pankotai vezényletével több száz diák csatlakozott a Momentum kordonbontásához, a rendőrök komoly ellenerővel léptek fel. Az eseményeket a Telex videó formájában dokumentálta, és a NER legerőszakosabb estéjeként aposztrofálták a történteket. A Momentum terve sikerült: kiprovokálta a rendőri túlkapást gyerekekkel, akik ellen könnygázt vetettek be. Ezúttal nem azt kellett egy országnak végig néznie huszadjára, ahogy Hadházy Ákost ölben viszik el. Sokkal átélhetőbb, sokkal megosztóbb médiaélmény lett ez. Gratulálunk!
Most már csak Pankotainak kellene azt a következtetést leszűrnie, hogy a Momentum kénye-kedve szerint használja ki őt és a befolyását is. Csak aztán nehogy Nagy Blanka példájára jusson, aki még a túlóratörvény elleni tüntetések során szónokolt káromkodva a színpadon majd járatta le a közmédia emiatt – kísérteties a hasonlóság, nem? – aztán jóformán az összes valamirevaló ellenzéki ifjúsági pártszervezetben megfordult. A Momentum kreatív stábja azonban nem követi el azt a hibát, amit Nagy Blanka azonosulhatatlan és megosztó szereplése váltott ki. Pankotaiból ugyanis a rendőrnek virágot adó, megafonnal a kezében tömeget mozgató fonott hajú és szerethető tanulót gyártottak le. Mi lesz a következő? Tuesdays for Teachers? Nem szeretnék ötleteket adni.
