Gazdaság Glossza

Kortizol – a válságserkentő hormon

2023.04.11.
Molnár Tamás

Talán nem teljesen pontos a címben feltüntetett állítás, mivel a gazdaságban kirobbanó válságok általában keresleti vagy kínálati oldali sokkokra vezethetőek vissza, amelyet jellemzően háborús konfliktus, monetáris instabilitás, árfolyamrendszeri összeomlás vagy exogén sokk vált ki. A jellemzően ekkor kialakuló aggregált kereslet visszaesését olyan tünetekről lehet felismerni, mint a hirtelen romló makrogazdasági mutatók, a banki hitelezés visszaesése, illetve a tőkepiaci árfolyamzuhanás. Amennyiben vizsgálódásunk tárgyát az utóbbi eseményre szűkítjük le, érdekes jelenségeket figyelhetünk meg. Régóta elfogadott tény, hogy a tőzsdei árfolyam alakulását nem lehet tisztán matematikai modellek alapján megmagyarázni, mivel a tőzsdei szereplők irracionalitása erősen torzító hatással rendelkezik. Van azonban még egy faktor, ami eddig bőven elkerülte a mainstream közgazdászok figyelmét, és amely szintén nem írható le – legalábbis egyelőre – különböző matematikai modellek segítségével. A legújabb kutatások azt mutatták, hogy a tartósan magas kortizolszint hatással van a kockázatvállalási hajlandóságra, és irracionálisan pesszimista hangulatot kelt a piaci szereplőkben. 

Az endokrinológusok előnyben lehetnek a szó hallatán, azonban többen valószínűleg csak felületesen ismerik mi is ez, a közgazdasági világban nem gyakran használt szó. A kortizol a mellékvesekéregben termelődő szteroid, melynek szabályozásáért az agyalapi mirigy felelős. Felmerül a kérdés, hogy ennek mi köze van az S&P 500 árfolyamához. Stresszes szituációban az adrenalin mellett növekszik a szervezetben lévő kortizol hormon szintje is, amely aktiválja a szervezet megküzdéshez szükséges erőforrásait, amellett, hogy elnyomja a test azon funkcióit, amelyre nincs akkora szükség stresszes pillanatokban. Az említett hormon emelkedését olyan bizonytalan helyzetek is kiváltják, mint a piaci volatilitás emelkedése. Korábban is ismert volt az orvostudomány számára, hogy elhúzódó stresszhelyzet, és ezáltal tartósan magas kortizolszint esetén krónikus szorongás és depresszió is kialakulhat. A legújabb kutatások (ahol a tartósan fennálló stresszhelyzetet egy elhúzódó pénzügyi válságnak feleltették meg) kimutatták, hogy a nem csak pillanatnyilag fennálló magas kortizolszint a kockázatvállalási hajlandósaság lényeges csökkenéséhez vezethet. A jelenség fennállása jelentősen ront a széleskörben használt előrejelző modellek minőségén, mivel azokban az egyén kockázati étvágya (risk appetite) minden gazdasági környezetben, mind konjunktúra, mind recesszió idején konstansnak van tekintve. Amennyiben a kockázatvállalási hajlandóság valóban nem tekinthető konstansnak, hanem valamilyen kiváltó ok miatt ingadozik, akkor ez az említett ok összefüggésben van-e a szervezet hormonválaszával?

A kutatók ezt egy kísérlet segítségével akarták megvizsgálni. Először készítettek egy megfigyelést, melynek során konkrét bizonyítékkal is szolgáltak arra, hogy pénzügyi stressz idején növekszik a mellékvesekéregben termelődő hormon szintje. London pénzügyi centrumában dolgozó kereskedők, brókerek és alapkezelők esetében végeztek vizsgálatot, hogy megnövekedett piaci volatilitás esetén növekszik-e a szervezetben lévő kortizolszint. A vizsgált időszak során körülbelül 68%-kal magasabb értéket figyeltek a tanulmány készítői, amely ráadásul 2 héten keresztül, egészen a piaci turbulencia jelentős csökkenéséig fennállt. A kísérletben résztvevő 36 önkéntes hidrokortizont (a kortizol gyógyszerészeti formája) kapott, amellyel nagyjából az előbb említett, gyakorlatban megfigyelt szintre emelték a tesztalanyok kortizolszintjét. Mindemellett egy ellentételi referenciaként szolgáló csoportot is megfigyeltek, melynek segítségével a placebo-hatásra akartak kontrollálni. A kutatásban résztvevő szereplők olyan feladatot kaptak, ahol különböző valószínűséggel bekövetkező események mellé különböző kifizetések voltak rendelve, és a különböző opciók között csak az egyén kockázatvállalási hajlandósága tett különbséget. Ez egy klasszikus példája a viselkedési közgazdaságtannak. A vizsgálatot végzők arra az eredményre jutottak, hogy az akut kortizol növekedés ugyan növeli, de szignifikánsan nem befolyásolja a kockázati étvágyat, míg a krónikusan magas és tartós emelkedés drámai mértékben csökkenti az egyén által vállalt kockázati prémiumot, vagyis azt a többletkockázatot, amit az egyén elvisel a magasabb hozam lehetőségéért. 

Az első oszlopban a placebo-t, míg a második és harmadik oszlopban a hidrokortizont kapott résztvevők választásaiból számolt várható érték látható. (Forrás: Kandasamy et al. 2014)

Ijesztő belegondolni, hogy a pénzügyi világ szereplői nincsenek tisztában ennek az alapvető biológiai folyamatnak a következményeivel. A kortizolszint növekedése, és annak tartós jelenléte pont azokban az időkben csökkenti a kockázatvállalási hajlandóságot, amikor a piacnak a legnagyobb szüksége lenne arra, hogy a befektetők megvásárolják a pánikhangulatban eladói nyomás alá került pénzügyi eszközöket. Ezek alapján pedig kijelenthető, hogy a hormonrendszerünk által vezérelt kockázati preferencia eltolódása is egy fontos tényezője lehet az elhúzódó piaci instabilitásnak.

Források: