Manapság egyre gyakrabban lehet hallani azt a kifejezést, hogy digitális jegybankpénz, ennek ellenére az emberek nagy százaléka nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent valójában ez a fogalom.
A digitális jegybankpénz (angolul: Central Bank Digital Currency – CBDC), ahogy az a nevében is benne van, egy digitális fizetőeszköz, melynek árfolyama, a jegybank által biztosítva, az adott ország valutájához van fixálva. Ez a koncepció ma, a kriptovaluták világában már sok ember számára könnyen megérthető, így nem is maga a definíció ismeretlen a legtöbbek számára, hanem az, hogy milyen hatása van ennek a mindennapjainkra. Ahhoz, hogy ezt megértsük először is a jelenlegi monetáris rendszer működését kell alapjaiban megérteni, és ezen belül elhelyezni a CBDC-t, annak minden előnyével és hátrányával.
Számos vezető gazdasági nagyhatalom jegybankja, többek között a Fed (USA), az ECB (Eurózóna) és a PBOC (Kína) már legalább elméleti szinten foglalkozik a jegybankpénz implementálásának gondolatával, és látható egy trendszerű elköteleződés a CBDC mellett. A feltörekvő országok jegybankjai sem akartak kimaradni ebből, így velük együtt 2022 decemberében már 114 ország vette ki a részét legalább a kutatási folyamatból. A Magyar Nemzeti Bank is aktívan részt vesz a kutatásban, sőt az első digitális jegybankpénz 2023. február 22-én került kibocsátásra a Diákszéf rendszerben.
1. ábra: A digitális jegybankpénz különböző fázisai országok szerinti bontásban. Forrás: Bloomberg
Rengeteg szakirodalom született, amely a digitális jegybankpénz gazdasági és társadalmi hatásait kutatja, sőt elméleti síkon már szinte csak arra vár ez az új monetáris rendszer, hogy bevezetésre kerüljön, azonban egy dolgot fontos kiemelni, a CBDC-nek akkor és csak akkor van értelme, ha jobban funkcionál, mint a jelenlegi fizetési rendszer.
Pénz-e a digitális jegybankpénz?
Aki tanult közgazdaságtant biztosan találkozott már azzal, a valószínűleg nem túl érdekes témával, hogy mik a pénz funkciói, mitől pénz a pénz. Legtöbben, ahogy azt mondani szokás, már álmukból felkeltve is fel tudják sorolni, hogy az alábbi funkciókat tölti be:
csereeszköz, elszámolási egység, fizetési egység, értékőrző és nemzetközi pénz.
Igazság szerint, a mindennapok során tudunk anélkül is vásárolni, hogy ezt az 5 funkciót felsorolnánk, azonban egy új monetáris rendszer, jelen esetben a CBDC bevezetése előtt elengedhetetlen, hogy ezeknek a funkcióknak megfeleljen.
A felsoroltakon kívül van még egy tulajdonság, amit fontos szem előtt tartani. A pénz, addig pénz, amíg van mögötte fedezet. Mivel már nem az aranystandard korszakát éljük, ahol a fizetőeszközök közvetetten vagy közvetlenül az aranyhoz vannak kötve, így a pénz addig őrzi meg értékét, amíg azt világszerte elfogadják, mint eszközt, amivel egy másik eszközt meg lehet vásárolni, egy szóval, amíg van mögötte hit. Ebből explicité következik, hogy bármi, ami mögött megtalálható ez a hit fedezetként, pénzként tud funkcionálni.
Pénzteremtés a kétszintű bankrendszerben
Amikor kimondjuk azt a szót, hogy pénz, általában egyből valamelyik készpénzre asszociálunk, pedig valójában a készpénz az úgynevezett fiat valuta kategóriába sorolható be, és a pénznek definiálható kategóriák közül ez van jelen legkisebb arányban a gazdaságban. Elég abba belegondolni, hogy vagyonunk hány százalékát tartjuk fiat valutában. A készpénz, tehát a jegybank által kibocsátott végső fizetési eszköz mellett, van még egy másik fizetési eszközként definiálható pénz is, a kereskedelmi banki betét. Sokan ezt a készpénzzel ekvivalens módon tartják számon, azonban a technikai különbség az, hogy a kereskedelmi bankok által kibocsátott pénz valójában nem (definitív) pénz, hanem egy jegybankpénzre irányuló követelés. Ezt nagyon fontos lenne megérteni, mert ezek alapján a bankbetéten lévő pénz csak közvetett módon kötődik a jegybank által kibocsátott definitív pénzhez. A CBDC ezzel szemben egy dematerizált jegybankpénz lenne, vagy máshogy fogalmazva a készpénz definitív digitális formája a digitális jegybankpénz lenne.
Ha a pénz fogalmát kitágítjuk a kereskedelmi bankkal szemben fennálló követelésre, és ehhez hozzávesszük az endogén pénzelméletet, akkor megérthetjük hogyan is teremtenek a bankok pénzt a semmiből. Az elmélet szerint a kereskedelmi bankoknak nincs szükségük betétgyűjtésre, mivel nem azt a pénzt fogják utána kihitelezni a gazdasági szektor szereplőinek, hanem ők maguk teremtik meg a hitelösszeget a semmiből. Amikor egy lakossági ügyfél hitelt szeretne felvenni, a bank egyszerűen jóváírja a számláján, ami az ő szempontjából követelésként fog megjelenni a bank mérlegében. Azonban ezzel egyidőben az ügyfél betét számláján (a bank szempontjából kötelezettségként) megjelenik a hitelként nyújtott összeg. Ezzel megtörtént a betétgyűjtés nélküli forrásszerzés, mindamellett, hogy a bank eszköz és forrás oldala továbbra is megegyezik. Ez összességében a gazdaság szempontjából pénzkínálat növekedésével jár, amely növelheti az aggregált keresletet, mivel jellemzően fogyasztásra vagy beruházásra lesz elköltve.
Miért lényeges ez a folyamat a CBDC szempontjából? Látható a felvázolt folyamatból, hogy a gazdaságban cirkuláló pénzmennyiséget közvetlenül nem a jegybank befolyásolja, hanem a kereskedelmi bankok hitelnyújtási hajlandósága. A jegybankok mindössze közvetett módon, többek között a nominális kamatszinttel, és a kötelező tartalékráta módosításával tudják befolyásolni a pénzmennyiséget. A digitális jegybankpénz lényege, hogy nem csak a kereskedelmi bankok, hanem a vállalatok és a lakosság is tarthatná a megtakarításait a jegybanknál. Ez több szempontból is előnyös konstrukció mind a gazdasági szektor szereplőinek, mind a jegybanknak.
Először is nincs csődkockázat. Kereskedelmi banki csőd esetén, az ügyfelek azonnal elveszítik megtakarításaikat, mivel a bankjuk fizetésképtelenné vált, nem tudják a fizikai jegybankpénz követeléseiket lehívni. Szerencsére erre lett kitalálva az állami garanciavállalás, azonban ez is csak 100.000 euró értékben kártalanítja az ügyfeleket, így akinek ettől több pénze van, annak ez egy kockázat. Jegybanki fizetésképtelenség nem következhet be, mivel a gazdaságban egyedül neki van olyan felhatalmazása, hogy akár korlátlan mennyiségben is teremthet definitív pénzt. Az ügyfelek számára továbbá az utalás költsége csökkenne, egyes becslések szerint a világ GDP-jét 3%-kal növelné a vállalati, illetve lakossági tranzakciós költségek csökkenése miatt. A jegybankoknak pedig közvetlen ráhatásuk lenne a gazdaságban lévő pénzmennyiség szabályozására, minél dominánsabban van jelen a CBDC a reálgazdaságban, annál nagyobb mértékben.
Egy új eszköz a jegybankok kezében
Az elmúlt évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált az a tény, hogy a jegybankok egyik, ha nem a legfontosabb tulajdonságuk, hogy transzparensek legyenek, mivel ez az egyik legeffektívebb módja, sőt, egyetlen módja a monetáris transzmissziós mechanizmusok életben tartásának. Magyarul, ahogy a pénz esetében ezt láthattuk, ha a piaci szereplők nem hisznek a jegybanknak, akkor lényegesen csökken a monetáris politikai döntések hatásköre. A digitális jegybankpénz egy remek eszköz lehet az említett transzparencia elérésére, mindamellett, hogy átformálná a jegybank elérhető eszköztárát és stratégiáját.
A legfontosabb eszköz ezek közül talán az effektív negatív nominális kamatláb (NIRP – negative interest rate policy), amelyet a CBDC megjelenésével sokkal könnyebben be tudnának vezetni a jegybankok a válság kezelésére. Közvetlenük a NIRP rendszerhez nem véletlenül nem mert hozzányúlni például az amerikai jegybank sem, mivel a negatív kamatok különböző anomáliákat válthatnak ki (köztük a túlzott készpénztartási hajlandóságot növeli, ami rontja a transzmissziós mechanizmusok hatékonyságát) a pénzügyi rendszerben, ráadásul, ahogy azt már empirikusan be is bizonyították, hosszútávon egyértelműen káros monetáris politikai eszközről beszélünk, mivel rontja a bankok jövedelmezőségét. Elég csak ránézni 2000-től az amerikai és az európai bankszektor index teljesítményére.
A digitális jegybankpénz abban könnyítené meg a jegybankok dolgát, hogy nem kéne tartaniuk a transzmissziós mechanizmus, illetve a bankrendszer profitabilitásának és hitelezési kedvének romlásától a negatív kamatláb-politika bevezetésével sem, mivel a CBDC-t a jegybank közvetlenül a gazdasági szektor szereplőihez juttatja el akkor, amikor akarja.
2. ábra: Taylor elv szerinti és ex post Fed funds rate. Forrás: atlantafed
A fenti ábrán kékkel a Taylor-elv alapján modellezett kamatszint látható, a lila vonalon pedig az ex post Fed funds rate, vagyis az a kamatszint, amit az amerikai központi bank kínál a nála elhelyezett banki tartalékokra. Felfedezhető bizonyos fokú együttmozgás már ránézésre is, illetve látható, hogy a Fed ezen időszak alatt egyszer sem vitte 0% alá a nominális kamatlábat, még akkor sem, amikor a modell szerint kellett volna. Ezt, a két vonal között fennálló rést eszközvásárlási programok indításával oldotta meg az amerikai jegybank, amivel a hosszú távú hozamokat csökkentették, illetve a kereskedelmi bankok jegybanki tartalékszámláján brutális módon megnövelték a likviditást, ami csökkentette a bankközi (rövid távú) kamatokat. A CBDC után a zéró alsó korlát nem lenne akadály a jegybankok előtt a modell szerinti kamatpálya követésére, ráadásul a jegybankok mérlegfőösszege is változatlan maradna, mivel eszközvásárlási programra sem lenne szükség.
A legnagyobb probléma, hogy válság idején attól, hogy a jegybankok növelik a monetáris bázist, még nem lesz több pénz a reálgazdaságban, mivel a bankok ilyenkor félnek a hitelezéstől, és inkább a feltőkésítést vagy éppen az adósságcsökkentést preferálják. Az ilyenkor szokásos jegybanki kamatcsökkentés sem szokott megoldást nyújtani a problémára, mivel, ahogy arra egy 2020-as tanulmány rámutat nem a kamatszint ilyenkor a visszatartó tényező, hanem a bizalom csökkenése, ami 5%-os kamatszinten is ugyanúgy hiányzik, mint 2%-os kamatszinten. A vállalkozások a gazdasági környezet kilátástalansága miatt elhalasztják a beruházásaikat, amik jellemzően hitelből valósulnak meg, ennek, és az esetlegesen kieső kereslet következtében elbocsátásokra is sor kerülhet. A munkanélkülivé vált dolgozók, ha rendelkeznek hitellel, akkor annak törlesztésével lesznek elfoglalva, ha képesek rá. Látható, hogy mind lakossági, mind vállalati oldalon csökken a hitelfelvételi hajlandóság.
A CBDC megjelenésével (legalábbis elméletben) nem kellene többet aggódniuk a monetáris politikai döntéshozóknak, hogy egy esetleges pénzügyi válság eutanáziát adna a hitelezési rendszernek. Ebben az elméleti világban a jegybankoknak nem kell közvetett módon keresgélni a megfelelő kamatszintet, és hitelösztönzési programokkal stimulálni a bankrendszert, hogy a bankok válság idején is szívesen hitelezzenek, hanem egyszerűen pénzt raknak az ügyfél jegybanki számlájára. Ráadásul a betéti kamatokat közvetlen módon is képes ezzel mozgatni, amivel egyenes ágon képes befolyásolni a megtakarítási hajlandóságot. A jegybank által közvetlenül az ügyfél számlájára jóváírt digitális jegybankpénz a rászoruló családoknak is hatékony segítség tud lenni, gondoljunk csak arra mennyi stimulus csomag érkezett Amerikában a Covid-19 idején, amivel a kieső keresletet próbálták stimulálni, és alapvető megélhetést biztosítani a rászorulóknak. Természeti katasztrófát elszenvedő családoknak is direkt segítségnyújtásként funkcionálhatna a CBDC.
A célzottabb jegybanki intézkedések elérhetővé válása következtében mind a kamat- mind a hitelcsatornán keresztül nagyobb ráhatása lehet a gazdasági folyamatokra a döntéshozóknak. A transzmissziós mechanizmusok hatékonyságának javulása enyhítheti a ciklikusan jelentkező gazdasági kilengéseket, melynek következtében, megfelelő gazdaságpolitika folytatásával egy stabilabb gazdasági növekedés valósítható meg.
Ugyan megmaradnának a kereskedelmi bankok, mint alternatíva, ahol az ügyfél tartani tudja a pénzét, azonban a CBDC fokozatos fejlődésével, képes lehet paradigma váltásra, amennyiben jobb megoldást tud nyújtani a jelenlegi, hétköznapi értelemben vett fizetőeszköztől. Ráadásul nincs rá garancia, hogy nem jön majd egy, a 2008-as válsághoz hasonló pénzügyi krach, ahol a sorozatos bankcsődök a jegybankok karjaiba taszítják az ügyfeleket. Egy dolgot azonban mindenképp fontos megjegyezni, egy monetáris rendszer csak annyira erős, amennyire az emberek bizalma erős a rendszer iránt. A jelenlegi paradigma átalakítása, sok veszélyt hordoz magában, mivel a 2008-as válságból tanulva rengeteg védelmi falat felhúztak a szabályozó hatóságok. Egy új rendszer, új, még nem ismert falak felhúzását követeli meg, mivel annak hiányában rengeteg piaci anomália várja, hogy trójai falóként bejutva pénzügyi összeomlást idézzen elő.
Források:
- András, S. G. K. Mi is az a digitális jegybankpénz?.
- Balázs, K. A lakossági digitális jegybankpénz potenciális előnyei. HITELINTÉZETI SZEMLE, 149.
- Bordo, M. D., & Levin, A. T. (2017). Central bank digital currency and the future of monetary policy (No. w23711). National Bureau of Economic Research.
- https://www.atlanticcouncil.org/cbdctracker/
- https://www.ecb.europa.eu/paym/digital_euro/html/index.en.html
- https://www.federalreserve.gov/central-bank-digital-currency.htm
- https://www.mnb.hu/web/fooldal
