Közpolitika Szamizdat

Az utcai demonstrációk egyszeri sikere

2023.02.16.
Buka Dávid

Az egyre inkább elszabaduló energiaáraknak és inflációnak köszönhetően érthetően merül fel a jelenlegi kormány meghátrálásra késztetése a népi elégedetlenség eszközeivel, köztük utcai demonstrációkkal. A párhuzamot sokszor hajlamosak a 2006-os eseményekre kivetíteni, amelynek az abszolút tükörképe lehetett volna az államalapítás ünnepének ismét viharba torkollása, mely végül elmaradt. Az Orbán-kormány 4.-ik ciklusáig viszont az utcán sosem sikerült kicsikarni konkrét intézkedéseket, pontosabban mégis, egyetlen egyszer.

Az internetadó kísérlete a harmadik Orbán-kormány idején egy méltatlanul keveset vitatott eseménye a fülkeforradalmat követő éveknek. 2010-óta a Fidesz végig kétharmaddal tudott kormányozni, lényegében minden politikai akaratukat és döntésüket keresztül tudták vinni a politikai erőteren keresztül, valamint a teljes magyar ellenzéki társadalmon is. Igazi meghátrálásra, kizárólag utcai demonstrációkkal egyedül ezt az intézkedésüket sikerült visszavonásra késztetni. Miért?

 Rengeteg példát lehetne hozni arra vonatkozóan, hogy a fentebb leírtak milyen eseményekben voltak megfigyelhetőek. A közelmúltból is tudunk több ilyen példát mondani, ami jelentős politikai és társadalmi ellenállás mellett meg tudta vetni a lábát végül. Ilyen volt például a munka törvénykönyvére vonatkozó új törvényjavaslat, ami 2021.január.1.-én hatályba is lépett. Ennek a lényege az volt, hogy a magyar munkaerő piac hiányát a kormány úgy igyekszik „megoldani”, hogy a munkaadó kiadható túlóráit az egekbe emelte fel, ezzel pedig hatalmas felháborodást keltve az emberekben. Tüntetések sorozata és politikai akciók sorozata követte a beterjesztést, de mégis bevezették.

Az Színház és Filmművészeti Egyetem esete is nagyon hasonló ehhez, ahol szintén hatalmas felháborodás volt az egyeteme szerkezetét átalakító intézkedések felől, hatalmas tüntetések és rég nem látott társadalmi megmozdulásokat láthattunk még a nemzetközi közbeszéd is felkapta a témát és rengeteg híresség kiállt az SZFE mellett. Ez viszont, ahogy már fentebbi példán keresztül is említettem, nem tudta megingatni a Fidesz kormányzatának akaratát és cselekvőképességét. Azóta már fel is állt az új egyetemi kuratórium vezetősége, hiába a társadalmi és politikai megmozdulások. Az internetadó kérdése viszont nagyon érdekes ebben a vonatkozásban, hiszen azt figyelhetjük meg, hogy a Fidesz ebben a kérdésben társadalmi nyomásra valóban meghátrált, amire szinte semmilyen precedens nincs az elmúlt 12 évből Az internetadónál egyébként lényegesen nagyobb társadalmi felháborodás nem volt, mint a fentebb említett példák esetében, de a kormányzat mégis elengedte az adótervezetet nagyon rövid időn belül, és azóta nem is hallottunk róla semmilyen újabb felvetést.

A 2014-es Orbán-kormány által felvetettt adójavaslat előtt még érdemes megemlíteni egy 2008-as törekvést is, ami ugyanerre vonatkozott. A 2008-ban bevezetni tervezett internetadó az 1993-ban megalapított Nemzeti Kulturális Alap (NKA) finanszírozását szolgáló „kulturális járulék” kiterjesztése lett volna. Ebbe az alapba került volna be az adathordozókra (üres CD lemez, magnókazetta stb.) kivetett járulék, amelynek várható bevétele azonban az internetes letöltések miatt fokozatosan elenyészőbbé vált. A kulturális tárca javaslata szerint ezért a már kevésbé népszerű adathordozók járulékát megszüntették volna, cserébe viszont 0,8%-os adó, illetve járulék terhelte volna az internetszolgáltatást és a mobiltartalom-szolgáltatást. A Nemzeti kulturális alap ezeknek az adathordozóknak a kiesésével 600 millió forintos deficitre számított, ám az internetadó bevételeit pedig 2,5-3 milliárd forint közé saccolták, ami jelentős bevétel az államkincstár szempontjából. Ebből egyébként a Gyurcsány-kormány 300 millió forintot szánt volna a Magyarországot (akkor) különösen magas mértékben érintő digitális szakadék felszámolására. [1] A második Gyurcsány-kormány Oktatási és Kulturális Minisztériuma által javasolt 0,8%-os járulékot, illetve az adóalapot csökkenteni kívánó javaslatokat az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága nem fogadta el. A tehercsökkentő indítványok között szerepelt a kulcs csökkentése 0,7%-ra, illetve a megadóztatott internetszolgáltatók körének leszűkítése a pornográf szolgáltatást végzőkre, mely indítványokat a Fidesz nyújtotta be ellenzékből. A konkrét tartalomra való leszűkítése az adókulcsnak viszont egész egyszerűen egyrészt kivitelezhetetlen lett volna, másrészt súlyos emberjogi problémákat vetett volna fel, ha az állam hozzáfér a polgárai által böngészett weboldalakhoz.[2] Ezeknek köszönhetően, valamint a nyilvánvalóan Fidesz kétharmadhoz mért korlátozott hatalmuk miatt, végül az internetadót nem vezették be, és azóta az NKA teljes beszántására is megvan a politikai szándék, igaz teljesen más okokból.[3]

A következő kísérletet erre vonatkozóan viszont már a harmadik Orbán-kormány tette meg. A bejelentés 2014. október 21.-én történt meg, és ezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter (jelenleg pénzügyminiszter) tette meg. A javaslat lényege az volt, hogy a magyar kormány 2015-től minden egyes lebonyolított gigabyte adatforgalom után, az internetszolgáltató köteles 150 forint adót fizetni a magyar állam számára. Ezt igyekeztek úgy beállítani, hogy az internetszolgáltató terhe lesz, de egyértelmű volt a gazdaságban nem feltétlenül elmélyülő tömegek számára is, hogy a szolgáltatók a többletköltséget ráterhelik a felhasználókra.. Ez ebben a formában, ha megvalósult volna, akár 200 milliárd forintnyi adótöbbletet is hozhatott volna évenként. Jelenleg körülbelül 8 millió magyar ember használ internetet[4]. Ha az európai átlagot vesszük alapul, akkor havonta 4,3 gb-ot fogyasztunk[5] személyenként, ami jelenleg kb. 62 milliárdnyi adóbevételt jelentene évente csak magánszemélyenként.  A javaslatot egyébként Varga Mihály már úgy jelentette be, hogy el fogják fogadni. Többek között az MSZP az LMP és a Jobbik Magyarországért Mozgalom is módosító javaslatot nyújtott be vele kapcsolatban, ami lényegében azt tartalmazta, hogy töröljék el. Az adóból befolyó összeget a tervek szerint arra használták volna fel, hogy a nagy sávszélességű internet hozzáférhetőségét növeljék Magyarország egész területén. A bejelentés természetesen azonnali tiltakozást váltott ki a magyar társadalom széles rétegein belül, pártpolitikai identitástól teljesen függetlenül, hiszen egy teljesen általános mindenki által fogyasztott cikkről beszélhetünk, valamint a társadalom leginkább aktív részét érintette volna, ezért rengetegen utcára vonultak tiltakozva a jogszabálymódosítás ellen. Mellette pedig az internetszolgáltatók is felháborodtak és ellenérzésüket fejezték ki a kérdéssel kapcsolatban. A Facebookon erre vonatkozóan a bejelentést követő pár napban létre is jött egy „Százezren az internetadó ellen” című oldal, amit pár órán belül már 90 ezren követtek. Az oldalt egyébként azóta is körülbelül kétszázezer ember követi, és általános kormánykritikus tartalmakat posztolnak rajta.[6] Varga Mihály ennek következtében 3 nappal a bejelentés után kénytelen volt tárgyalni  több internet szolgálatóval a kérdésről, és mindenkitől elutasító véleményeket kapott. A bejelentést követő negyedik és hatodik napon már óriási tüntetéseket tartottak Budapest utcáin, ahol több mint százezer ember vett részt eseményenként. A Fidesz 2010-es hatalomátvételét követően ez volt az addigi legnagyobb tüntetés Magyarországon. Az Európai Bizottság digitális ügyekért felelős tárcájának szóvivője Ryan Heath, valamint Neelie Kroes, a digitális piacot felügyelő európai biztos is bírálta a javaslatot.[7] A társadalmi, nemzetközi és belpolitikai nyomás hatására az egész javaslatot úgy ahogy van visszavonták, és az országgyűlés elé kerülő salátatörvény csomag már nem tartalmaztaaz internetszolgáltatók megadóztatásának kérdését. 2014. október 31-én Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában adott interjújában bejelentette, hogy az internetadó a jelenlegi formájában nem vezethető be, valamint 2015 január közepétől nemzeti konzultációt terveznek indítani a témában.[8] A témának a teljes tárgyalását 2014. november. 05.-én fejezték be, amikor is a Parlament gazdasági bizottsága lezárta a módosítójavaslatot, és abból eltávolításra került az internetadó teljes koncepciója.

A téma azért is érdekes, hiszen se előtte se utána nem volt megfigyelhető az Orbán-kormányzatok ideje alatt, hogy a társadalmi és politikai nyomás megtörné az akaratukat és ennek engedvén megváltoztatnák az eredeti terveiket ilyen rövid időn belül, látványosan engedve a népakaratnak.

A kérdés miszerint miért pont itt és ekkor voltak hajlandóak engedni és nagyvonalúnak lenni jogos, és a választ rá nem is lehet teljes meggyőződéssel adni. Arra vonatkozóan voltak elképzelések, hogy az egész valójában az akkori NAV botrány elterelése miatt jött létre, amikor is több magyar üzletembert is kitiltottak az Egyesült Államokból, és a kormány ezt a botrányt igyekezett egy másikkal elnyomni. Az én személyes véleményem szerint egész egyszerűen az internetadó terve nem egy megvalósítható formában előkészítve, és így a társadalmi és politikai ellenállás mellett párhuzamosan kellett rájönniük arra, hogy az infrastrukturális feltételek nincsenek kidolgozva és hiányoztak a megfelelő feltételek az adónem bevezetéséshez. Ezek mellett pedig az akkori, migrációs válság előtt álló kormányzat még messze nem volt olyan legitim, és annyira kidolgozott intézményrendszer mint ma. Ezért a nagyvonalúság és az engedékenység látszatát keltve igyekeztek elegánsan hátra lépni a dologtól. Az viszont egészen biztos, hogy azóta semmi még csak hasonló meghátrálás sem érkezett a kormány részéről társadalmi nyomásra, egyedül a NOlimpia kampány sorolható még erre az igen csekély listára.

Az viszont hozzátartozik az igazsághoz, hogy a 2014-es választásokat megnyerő kormánypárt messze nem lehetett akkor még bőkezű a népszerűségvesztéssel, hiszen az ellenzéki pártokra akkor szám szerint még láthatóan többen szavaztak, és a kétharmad valóban oroszlánrészt az új választási rendszernek volt köszönhető.

Források