Kultúra Szamizdat

Egy elfeledett márciusi ifjúról 

2023.03.15.
Miklós Balázs Gáspár

Pontosan 175 évvel ezelőtt tört ki a forradalom és szabadságharc Budapesten. 1848 március idusán néhány pesti fiatal megszervezte magát, és a hatalomtól meg nem rettenve szította a nacionalizmus tüzét. A népek tavaszán Európa-szerte zavargások törtek ki, így a magyar mozgolódásnak jó külpolitikai alapjai voltak. Anélkül, hogy végig mennénk a világosi fegyverletételig, idézzünk most fel egy ritkán emlegetett márciusi ifjút. Egy nagyformátumú egyéniséget, aki sosem tudta befejezni életművét. 

Beszéljünk hát Irinyi Józsefről, aki 1822. március 13-án született a Bihar vármegyei Albison. Idősebb testvére Irinyi János vegyész, a robbanásmentes gyufa világhírű feltalálója. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte, jogot tanult. 1839-ben érkezett a cívisvárosból Pestre, ahol jogi szakvizsgát tett le. Kétségtelenül a kor virágzónál virágzóbb magyar kulturális közegeit egytől-egyi megjárta. Nagyvárad pezsgő értelmisége, a híres Debreceni Református Kollégium, és az ekkor már egy évtizede működő Magyar Tudományos Akadémia pesti légköre is ezt támasztja alá. 

(Szép)irodalom és utazások 

Hiába a jogi pálya, Irinyi József élete új fordulatot vett. A magyar fővárosban ismerkedett meg jelentős irodalmi kortársaival, főként az Athenaeum folyóirat szerkesztőivel. Így lett személyes barátja Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Bajza József is. Ekkor váltott pályát, és a jogi szakma irányából a szépirodalom felé evezett. Publikációiban rendszerint visszatérő elem volt a haza állapotának kérdésköre. Munkásságában kristálytiszta korkép rajzolódott ki, a reformkor nyughatatlan jobbító vágya tükröződött soraiban. Egy állandó idea kergetése, soha szűnni nem akaró tettvágy jellemezte őt. 

1842 áprilisában hosszú nyugati útra indult. Bejárta Ausztria, Bajor-, Szász-, és Poroszország, valamint Anglia és Franciaország egyes részeit. Utazásairól Úti jegyzetek néven naplót is készített. Ezen feljegyzések nem csak a kor külföldi hétköznapjait tartalmazták. Sokkal inkább fontosak a politikai és jogtörténeti vetületei. Összehasonlító elemzéseket készített az egyes országokról, soha el nem felejtve hazájának állapotát. Meghatározta világnézetét a népfelség elve, a sajtó és szólásszabadsága és az alapvető polgári jogok kérdése. Helyhatóság címmel nagy érvelő összefoglalást készített francia, angol, valamint német korabeli önkormányzatiságra vonatkozóan. 

Hazatérése után a politikai áthallássokkal teletűzdelt írásait természetesen nem adták ki. A budai cenzori hivatal vétója után egészen lipcséig kellett mennie nyomdát találni. Úti feljegyzéseit végül egy hallei nyomda többszörösítette. A cenzori ellenállás ezután is meghatározta a magyar belügyekhez való hozzáállását, mivel egyre több kritikai hangvételű publicisztikát írt. Bajza József Ellenőr című politikai zsebkönyvébe írt nagyhatású jogi eszmefuttatást Sajtótörvényről címmel. A könyvet 1847-ben, Németországban adták ki az Ellenzéki kör megbízásából. Mivel több nyelven is jól beszélt, ezért időközben a Pesti Hírlap Külföld rovatának vezető szerkesztője lett. 

A forradalom alatt

1848 márciusának elején Kossuth Lajos többszöri próbálkozás után egészen Pozsonyig utazott, hogy Feliratát érvényre juttassa. Március 9-én bízták meg Irinyi Józsefet azzal, hogy a nép szélesebb körében is népszerűsítsék Kossuth programját. Ekkor alkotta meg Irinyi a 12 pontként elhíresült követelmény összegzést, amely jócskán erősebb hangvételű volt, mint azt Kossuth tervezte. Március 15-én az ő ötlete után mentek Landerer nyomdájába sokszorosítani a 12 pontot. Sajnos a történelmi emlékezet ennek ellenére ritkán tesz említést Irinyinek a forradalom kirobbantásában tanúsított érdemeiről. 

Ezen év júniusában rendezték az országos képviselőházi választásokat. Irinyi ekkora a Bihar vármegyei Hosszúpályi választókörzet képviselője lett, amely képviselői tisztséget az egész forradalom alatt aktívan gyakorolta. Részt vett a képviselőházi szabályokat előkészítő bizottság munkájában. Itt olyan nagyhatású alakokkal dolgozott együtt, mint például Lónyay Gábor és Kemény Zsigmond. 

Az országgyűlési munka megkezdése után, ‘48 októberében Franciaországba küldi a kormány. Az akkori párizsi követ, gróf Telek László mellett kezdett dolgozni. Csak az 1849 áprilisában kiadott Függetlenségi Nyilatkozat keletkezése után tért haza. Később részt vett még a debreceni országgyűléseken. 

Fogság és fordulat 

Miután a szabadságharc 1849 augusztusában elbukott, Irinyi megpróbált külföldre menekülni. Azonban pechjére Grazban elfogták, majd Pesten előbb fogságra, majd halálra ítélték. Bátyjával, Jánossal ült fogságban, aki Kossuth megbízásából puskaport gyártott a szabadságharc alatt. Haynau végül megkegyelmezett nekik, de József az elképesztő jogi tudását már sosem tudta kamatoztatni. Műfordításokból, és közéleti témákat többnyire kerülő írásaiból élt meg később. A Bach-korszak passzív ellenállásában csak mérsékelve vett részt. 

Később még foglalkozott joggal, de szigorúan csak vallásügyekkel. A magyar protestáns egyház meghatározó megmondóemberének számított, majd tiszteletbeli főjegyzője lett egyázkerületének. Egy évtizeddel a forradalom után, ismét elkezdett közéleti témákban is megnyilvánulni. Publikált a Pesti Napló hasábjain, de jelentek meg írásai a Magyar Sajtó és a Budapesti Visszhang számaiban is. Rövid betegeskedés után, 1859 február 20-án váratlanul elhunyt. Jóbarátja, Jókai Mór gyászjelentésében így emlékezett Irinyi Józsefről: 

“Sokat voltak temetésen: Budapestnek csaknem minden értelmisége. Irinyi valóban az egész hazai intelligentiának halottja, kinek sirjára annyival nehezebb gondolnunk, mert oda nem egy bevégzett, hanem egy megkezdett munkásság van eltemetve. 
 
Azon ügy, melynek oly buzgó és oly bátor bajnoka volt, sokáig emlékezni fog rá pótolhatlan vesztesége után; mi pedig, kiknek sorában lánczszemet képezett, csak lassan, lassan fogunk hozzá szokni ahhoz a nehéz gondolathoz, hogy Irinyi meghalt s a közsajnálat tartósabb emlék lesz sirja fölött, mint a márvány!”

Jókai Mór (Vasárnapi Újság, 1859)

Források: